Tündérvirágok

A hélium lelkivilága (folytatás...)

..és nincs vége a történetnek. Játszunk ma a játszótéren, mielőtt elsétáltunk  a  kb. 50 m-re lévő gólyafészek felé, hogy közelebbről megnézzük a gólyát, aki ideköltözött a szomszédságunkba. Mire visszaérünk felemelkedett és körözött a játszótér és a közeli rétek felett. Mutatom Lurkónak:

- Nézd hogy köröz a gólya!

Felmászik a mászóka tetejére onnan kiabál a gólyának:

- Gólya! Hova tetted a lufim? Hozd vissza!

:-)

A hélium lelkivilága

- Hányat kérsz? Adok sokat! - mondta az áruháznyitón a hosztesz Lurkónak.

- Egyet. Csak egyet. Egy kell. - bújt el a lufija mögé sértődötten.

Kiérve szinte rögtön kikapta a kezéből a szél a héliumos lufit. Szállt magasan egyre messzebb, fel a tetőre, majd onnan még magasabbra a viharos felhők közé.

Két kezét felnyújtva rögtön heves sírásba kezdett. Vígasztalhattlanul zokogott. Egy néni két lufit is felkínált, én is rögtön adtam volna neki még egyet. Felkaptam kezemben a már három lufival, vigasztaltam hogy a lufi majd most találkozik a madarakkal, és engedd el, szeretne magasan szétnézni... De csak sírt a karomban, majd mikor letettem a kocsi előtt, fejét az égre emelve, nyújtva a kezeit szerette volna a már apró pöttyé távolodott lufit elérni.

-Az én lufim. Az az én lufim. A lufim akarom. Szeretem a lufim.

Kedvencvers - egyik

ÓDA

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

1933. június

Zöld levél, zöld levél illatot hoz már a szél

Zöld levél, zöld levél... Zöld levél, zöld levél, illatot hoz már a szél, illatot hoz már a szél, trallallalla-lalalalla. Kék virág, kék virág, bokrok alján ibolyák, bokrok alján ibolyák, trallallalla-lalalalla. (román népdal)

A Hold és a Csillag

Három napig kaptam a Vénuszt...valaki nem mond igazat tartalmazza többek között. Kérdezem: De mégis ki hazudik nekem? Nem is beszélek senkivel...(olyannal nem, aki nem mondana igazat) Azt mondja apa azért jött három napig, mert első nap jelzett, hogy a sors majd küld valakit aki hazudik, de nem küldte, így kénytelen volt másnap is a Hold üzenni, de akkor sem sikerült összehoznia a "hazudóssal" a sorsnak, majd harmad nap is figyelmeztetett... :-) Mivel ma Csillag jött, tegnap végre hazudhatott asszem? Na, de ki? És mit?? A Csillag viszont nagyon szuper, de kérdés most is van. Mire áhítozom gyerek korom óta? Gőzöm, sincs, áhítozni felnőtt korom óta szoktam. Butus Vénusz! Azért kösz, bármire is válik valóra. Csillag Ellátogat hozzánk a Remény az Esthajnalcsillag képében. Angyali boldogság tölt el bennünket, és elérhetjük magunkban vagy kapcsolatainkban az ellentétek feloldását. A kártya jelezhet rendkívüli lelki gazdagságot, áldott állapotot, határtalan befogadóképességet, de túlzott reményeket is, amelyek sajnos megvalósíthatatlanok. A kártya üzenete: Valóra válhat egy kívánságod, amelyre gyermekkorod óta áhítozol. Megtalálhatod a számodra tökéletes partnert, vagy egy ideális karrier veheti kezdetét, amellyel életed gyökeres megváltozhat. Higgy a szerencsés újrakezdésben! Mindig bízz abban, hogy a sors szerelmet és erőd ad neked. Még mindig nagyon ráérek, ez csak azért van :-)

Felesleges

Ennyi erővel nyugodt is lehetnél. Mintha azt meg lehetne valami bolttól rendelni a neten. Nem vagyok nyugodt van bennem valami alap gyomorösszeszorító görcs. Régen. Nem tudom mi tehetne nyugodttá. Abban sem vagyok biztos az az oka, amit annyira gondolok. Csak unom, ha ez így jó kifejezés. Valahogy azt gondolom hogy minden ami jöhet az sem olyan jó, mint amennyi áldozatot kíván. Az rendeben van amikor az ember valami jóért sokat áldoz, de mikor áldozni kell és még az sem feltétlen a legjobb, akkor az is kérdés, egyáltalán kell-e. Nem tudom. Kicsit sok minden jött. Újabb tervek is, hogy hogyan hova költözzünk, és abban is annyi a korlát és a kompromisszum, és a más szara. Pedig más szarának az eltakarításán sosincs igazi áldás. Azt neki kell. Nem tudom miért, de tapasztaltam párszor. Biztos belevágunk az áprilisba és jó lesz, vagy legalább nem érek majd rá hisztizni. :-) Asszem beteg is vagyok, barom hormonok, valahogy nem működik bennem semmi ami hormonális, és minden az valahol. Pedig már minden jó volt, most meg nem az. Basszus 96 óta szar, és én nem tudom kijavítani.

Még 5 nap van a 4 évből

Vége a gyerekkel időszaknak. Jó ideje vége, de eddig itt voltam közel, és valahogy nem volt ilyen hivatalos. Valójában Lurkó régen kireppent az anyai szoknya alól. Zé is december óta nagy bölcsis. Rengeteg időm volt semmit tenni, és kb. ezt is tettem, miközben időm mégsem volt semmire. Lehet azért mert a semmi tevés és a semmire egy tőről fakad? Azért ez még sem igaz, idegeskedtem baromságokon, meg kicsit csináltam ezt is azt is. Majdnem gatyába ráztuk a céget, és majdnem belecsaptunk pár lecsóba is. Májusban levizsgáznak a fogadott gyerkőceim is, és technikussá válnak, akkor még lesz egy papírosztó búcsúm ettől az időszaktól.

Nem tudom, most mi fenének búcsúzkodom, de ez csak úgy jött.

Addig is készülnek az új listák, hiszen végül 5 nap nem a világ :-) a kisszoba gyerekszobamentesítéséről, hogy mégse nézzük még hónapokig a macis tapétát. Lehet lime-ba öltözik, és lemondva a bénán kinéző faltetkóról, oda jutottam, magam élem ki majd rajta a grafikusi vénám. Megpróbálom mindenki számára elérhetővé, rendezhetővé, pakolhatóvá varázsolni a lakást. A gyerekek már igénylik, hogy elérjék, használják önállóan az eszközeiket.

A bölcsi-ovi gyakorlatilag felváltva egész nyáron zárva lesz. Ép váltják egymást, mivel a bölcsit át is építik június 10-től augusztus 29-ig kell hol itt hol ott lennie a gyerekeknek. Azt hiszem mi majd augusztusban leszünk együtt, különben sem szoktunk egy hétnél hosszabb időre elutazni. Nem szívesen intéznék sok hosszabb-rövidebb itt-ott alvó partikat nekik, hogy ne kelljen reggelente-este hozni-vinni őket. Inkább hordjuk őket, vagy az ügyeletes bölcsit nézzük meg, hátha valamelyik kis társunk is csatlakozik hozzánk legalább arra a 4 hétre, amikor a gondozónénik szabin lesznek.

Az elmúlt négy évről nincs mit írnom :-) minden más már, mindig minden más. Egyik öt évem sem volt eseménytelen, bár ezek az események most kifejezetten nagy horderejű változásokat és úgymond új életet, életeket hoztak. Áldásokat. Édes, drága áldásokat. :-)

 

Bölcsesség

Azért is szeretek életrajzi jellegű könyveket olvasni, vagy egyáltalán mások életútját megnézni, hogy lássam miből mi lesz. Szerintem a "gyereknevelésnél" bár maga a szó nagyon rémes, ez számít. Jobb úgy kifejezni, hogy hatások, amik a gyermekeinket érik, és a legfontosabb a mi érzelmi reakciónk, amit a világra adunk, ez a térkép az iránytű és a táj amerre a gyereket a "karunkban" visszük, (képletesen, hiszen egy gyerek egy ideig még a hatásunk, korlátaink alatt él). Nagyon erős meggyőződésem, hogy a gyerekeinket nem szabad bura alá tenni. Majd kapok tőlük a fejemre, de én vagyok az a brutális anyuka aki beleviszi őket akár a kellemetlen szituba, ha úgy látom ez segít, vagy ad valamit. Engem pedig nehéz meggyőzni. Egyszerűen nem értem miért kellene azt gondolnom (de fenntartom ugyan a kételyt, és a tévedés lehetőségét) hogy a gyerekeknek rossz akár 2 akár 4 évesen élni a "saját" életüket, vagy megmutatni a világot.

Arról is tudok, hogy az ember képes megmagyarázni a tetteit, ismerem a szenvedélybetegség pszichés hátterét, amikor felmenti magát az egyén... Mindegy zárójel, ezeket itt tudom, mégis van egyféle világlátásom, ami szerintem fontos.

Azaz arra akarok végre kilyukadni, hogy nekem azok az életutak érdekesek/fontosak, ami zajlik. Biztosan nagyon jó a gyerekeket otthon tartani a négy fal között, és biztonságban ölelgetni napra nap, de nem tudok vele azonosulni.

A fiam tegnap bunyózott a bölcsiben, és az orra is csikart lett. Hiába mondom neki, na mi volt, mit csináltál, nem voltam ott és nem is tudtam akkor lereagálni, eső után köpönyeg (amit olyan nagyon nem is bánok, van szitu elég mikor ott vagyok és enyém a reakció lehetősége. Hurrá!) Vásott egy kölök. De szocializálódik, és ez így van jól.

Pár hete elmentünk táncházba. A lányom imádná, ha nem lenne nyuszika, aki apaölében belebújik a pulcsiba nemnemsohanem játszmázik egy ilyen bulis szituba. Sikerült az utolsó 10 percre elengednie magát, és végre némi (továbbra is engem büntető játszmával) élveznie az eseményt. De legközelebb már meg lesz ez az emlék, hogy táncoltunk, és lépünk egyet, míg ha hagyom az lenne az emlék, hogy nem akarja. Többet kell járnunk táncházba, egyszerűen megfosztja magát a lehetőségtől, amit szeret. A tánc a lényeg, és nem az a nehézség, hogy sokan táncolnak körülötte, és nehéz bemenni egy csoportba. Mondhatnám azt is nem kell mennünk ilyen helyre, hiszen szembekerülsz a nehézséggel, mert ismerem és nem megy könnyen a szituba, és szépen meg is fosztanám a zene élvezete/tánc lehetőségétől. Majd elfogadnám a nehézséget nem győzzük le "elvet".  Akármilyen agresszor is vagyok, ezt érzem és gondolom, hogy a cél szentesíti az eszközt, és ha élvezi a táncot majd, meg fogja köszönni (átvitt értelemben) hogy megtanítottam táncolni (ismét átvitt értelemben). Mert a tanuláshoz ez kell, legyőzni a nem tanulás és a tanulás közötti szituációs különbséget. Csoportba menni, elvielni idegeneket, tömeget, másokat.

Nagyon jó, hogy a kezembe került Konrad Lorenz könyve. Arról mesél azért idegen tőlünk európaiaktól az arab zene, mert nem tudjuk mit kezdjünk vele, ismeretlen. Amit ismerünk azt lehet szeretni. Ha egy gyerek urbánus közegben nő fel, nem fogja ismerni a természetét, és nem is fogja szépnek látni, így szeretni sem. Találkoznia kell a természetes közeggel, a növényekkel, állatokkal hogy felelősséget tudjon vállalni értük. Kevés a környezetvédelmi ismeret, a divat, a szívből az jön, amit ismerünk.

Ahhoz hogy észrevegye, felismerje, tudja hogy milyen egy élő rendszer, látnia kell igen kicsinek élő rendszert. Meg kell figyelni, tanulni, hogy milyen érzékeny, törékeny. Azaz kell neki egy szimuláció, egy akvárium, egy élettér, amin kitanulhatja a világot. Ha azt akarjuk rendszerben gondolkozzon, és nem téves fél és részismereteket akarunk átadni a természetről, akkor egy egész rendszer kell. Kevés kisétálni a kiépített kényelmes folyópartra. Nem feltétlenül jó az a folyópart úgy ahogy mi azt folyóparttá tettük.

Én szeretem az épített környezetet, tetszenek még az ipari létesítmények is, bírom a flex szagát, fűz hozzá valami hülye romantika. Vagy ahogy a villanymotor tekercseiről olvad le a lakk. Így nőttem fel, ezek a hatások értek. A kiscsirkétől meg megijedtem totyogósan, a szüleim meg elkönyveltek annak, aki nem szereti az állatok közelségét, megcimkéztek pár évesen, így jártam. Most meg megfogják helyettem a macsekokat, ha kell a szék amin dorombolnak. Mindig ezeregy állatuk volt, mégsem alakult ki köztem köztük semmi. Biztosan aranyosak kicsinek, okosak nagynak, és mint élőlények én leginkább liberális vagyok feléjük a pókokat is kitessékeljük, és sosem okoznék nekik kárt. De nem tudok mit kezdeni velük, és nem értem minek valakinek kutya a háznál, mikor az olyan törődést-figyelmet-gondozást és ráfordítást igényel mint egy emberkölyök és gyereket sem vállal ripsz-ropsz a legtöbb ember. Akkor már én inkább még 3 gyereket vállalnék. :-) Nem tudok dönteni olyan egyszerű kérdésekben sem, hogy jó egy állatnak ha "kimiskárolják" vagy fogamzásgátlót etetnek vele, mint ahogy a családban hallok ilyesmiről, és valójában nagy megkönnyebbülés nekem, hogy nem is kell ezen gondolkoznom. Mint ahogy azt sem tudom felmérni mit csinál egy állat egész nap egy elhagyatott lakásban. A gyerekek ugyan foglalkoztatva vannak nap közben, és szerintem jól. Gőzöm sincs mi egy állat életigénye, de abban sem bízom hogy akik állatot tartanak, feltétlenül tudják. Akik "haszonnak" tartják, még értem. Jó tartás, gyors a lehető legkíméletesebb vég, de osztom a vegák szemléletét is. A vadak például már nem ehetőek nekem, hétvégén ép szarvaspörkölt volt és meg sem kóstoltam, mert láttam egy szarvast. Régen a galamb és a nyúl volt ilyen beugró kép. Ez különben tendenciában rosszabbodik, bizonyára apa hatására, aki vega, és teljesen elhatárolja magát látványtól, szagtól, kimegy a szobából ha valaki a tv-ben húst gyömöszöl főzéshez. Sajnos már azt sem igen bírja ha melegítek valami hétvégén kapott húsételt. Nehéz ezzel bármit kezdeni, mert nem is tudom mit lehetne, vagy kellene-e. Valószínűleg az a legkevesebb "nehezítő" hatás, ami éri a gyerekeket, hogy nem eszünk túl sok húst. Lurkó már elhatárolta magát a húsoktól, de lehet ez életkori sajátosság, Zé eszi. Lurkó különben is alapból nehezebben eszik, inkább csak külön-külön ételeket, üres kenyeret pl. vagy csak sajtot. Na mennem kell tanítani...és már gőzöm sincs mi is volt éjjel ennek a bejegyzésnek a mondandója valójában :-)

 

 

AmazonKindle

Eszméletlen kényelmes. Éjjel olvastam egy tündemesét, Csillagpor :-) már olvashattam, mert ismerős volt, (vagy láttam a filmet vagy részeket belőle? de nem rémlenek a szereplők se..) ki is olvastam mire pirkadt. Nagyon könnyű tartani, lapozni. Főleg mikor éjjel nem szeretnék aludni, olvasnék, de fáradt is vagyok kissé, olyankor a kényelmetlen oldal lapozására mindig lusta vagyok helyzetet változtatni, aminek az a vége elalszom lapozás alatt. :-D

Ami a legjobb, hogy párhuzamosan olvasok vagy 4-5 könyvet, a hangulat szerint lapozok a szamárfülekhez. Van közös könyv, ép a Galaxis útikalauz stopposoknak, vagy mikor a gyerekek igénylik egy-egy mese valamelyik gyűjteményből.

Csak bele akartam olvasni Konrád Lorenz néhány könyvébe, de úgy beleragadtam az egyikbe, Mentsétek meg a reményt (életrajzi), hogy szinte el is töltöttem vele az egész vasárnapot, míg a gyerekek a szegedi unokatesóval játszottak.

Csodajó kütyü! (ja egy hét alatt megérkezett :-))

Álom

Nagyon komolyan veszem Lurkó boszi álmait. Az autós esetünket is egy fél évvel korábban sokszor-sokszor megálmodta. Most is elkezdett ismétlődőt álmodni, most rózsásat :-) Kertes házba költöztünk álmában. Próbáltam többet megtudni a részletekről, nagy terheket venne le az aggodalmaskodó lelkemről, ha tudnék egy városnevet. Erre azt mondja POLCVÁROS :-) és kacag a beste. Össze-vissza kerestük a neten a polc városi megfelelőit. Eddig semmi.

Csókcsata

Reggeli készülődés közben, már az előszobában a wc ajtónak dőlve a két csemete azzal töltötte a rám várakozó 2-3 percét, hogy egymással csókolóztak. :-)

Piros lap

Lurkó imád piros lapot adni, úgy hívja "ez piros áthúzva".

Ma rajzolt egy hosszú hatalmas papírra, szép barnás papír, barna filccel. Rajzolt rá Zének nagy csigavonalat mert Zének a csigavonal és a körök a kedvencei. (míg Lurkó a háromszögekre bukik :-) majd egy halom keresztet. Mikor mutatta a rajzát és feltettük a falra, kérdeztem tőle:

-Kicsikém, mik ezek a keresztek?

-Piros áthúzva, hogy mindenki tudja erre a szivárványra nem lehet rálépni, mert nincs rajta lépcső..

Később Zével egy zöld lufit kergettünk a folyosón, Lurkó hamar megunta milyen jól szórakozunk - enyhén féltékeny is volt, a viháncolásra. Elővett egy kis jegyzetlapot és keresztet rajzolt rá:

- Anya, a lufizás piros áthúzva! - tartotta fel focibíró módra

 

Köszi anya

-Nem szeretem ezt a pólót.

-...

-Köszi, hogy rám adtad.

90 forintért miénk a világ legjobb játéka

Aki látott már kisgyereket ajándékot kapni, átélte hogy a játék az átadás után még mindig a nejlonban rendezetten hever, míg a gyerek már egy órája remekül viháncol a csomagolópapírral, az ajándéktáskával vagy éppen a játék kartondobozával. Utoljára Zé kapott egy akkora ajándéktáskát, amiben kényelmesen leül és mint kis ajándék kikukucskál. A táskát különben 50 forintért vesztegették, mert lement a miki szezon, és ezen két hóember egy piros sapkás manót (Mikinek látszó alakot) ölel, februárban már maradéknak titulálta a bolt.

De a világ legeslegjobb játékát utoljára 90 forintért vettük, és ez a sznob leveszem a polcról változat, tudatos szülők kivegyészkedhetik a konyhában a neten fellelhető receptek alapján. Én nem tudom, de próbáltuk utántölteni, nem tudtam a rendelkezésre álló anyagokból megfelelő felületi feszültséget elérni, és nem működött. Miről beszélek? Hát a szappanbuborékok.

Megunhatatlan játék, sosem hagyja őket hidegen. Visítanak, minkét mutatóujjukat előre tartva pukkasztják a lebegő kifeszített folyadékgömböket a levegőben,nagy viháncoló táncoló ugrabugrával. Már szédülünk a fújástól mikor letesszük, vagy kifogy a tégely, de még mindig akarják, abbahagyhatatlan. Nyáron bevetjük a ventilátort, légkondit elé tartva gépesítjük a buborékfújást. Kipróbáltunk már mindenféle műanyagkeretet, óriásit, millió buborékosat, sokketrecest, és pisztolyos békaropogtatót is. A legjobb mégis a 90 forintos "snassz". Most pedig beszereztük a lötyit, feleannyi lesz.. LEgközelebb a receptet fogom összerakni csak azért is :-)

 

 

Késztetés 2.

Amikor olyan borús az előző bejegyzés, késztetést érzek, hogy írjak valami másról. Téma ép elég, írni már nehezebb. Talán mert a legfontosabb témát, nehéz nyílt fórumon kidumálni. Munkaügy. Kétségkívül ez foglalkoztat leginkább pillanatnyilag, és egyre inkább kétségbe vagyok esve azon mégis mit kellene tennem, mármint helyesen mit kellene tennem. Vannak hajmeresztő ötleteim, de tisztában vagyok vele, hogy nem feltétlenül értékelhetőek a hajmeresztő ötletek. valahogy az az érzésem, kb. senki nem rendelkezik a másik oldalon annyi empátiával, hogy pontosan ismerjék a lehetetlen kategóriájú helyzetem, ó túlzás a helyzetem legalább egyetlen szegmensébe egy kicsit belegondoljanak. Szeretem az ilyen kihívásokat, meg általában a kihívásokat, de ettől már-már nevetni támad kedvem. Tényleg ez van?

Betegség

Mindig is tudtuk, mert olyan tudvalévő...hogy a gyerekek ahogy elkezdenek intézményi keretek között, sok pajtással pajtáskodni jönnek a betegségek. Tölgyessy professzornak (ha jól rémlik...meg fogom keresni) volt régen erről egy előadása. A karmester sejteknek is ki kell találniuk mire és merre karmesterkedjenek betolakodók esetén, ez lenne az immunrendszer fejlődése. Ennek ideje pedig ép a bölcsis- ovis kor. Szükséges rossz. Mégis figyelembe kell venni, hogy egy betegségen átesett szervezet különösen védtelen, és gyenge, ha erre rákap egy új támadást, nem sok ereje marad a kivédésére. Nehéz lavírozni a mikor menjen a gyerek újra, mikor erős már eléggé, mire mennyire fogékony, és hogyan lehet megvédeni, de nem is szabad bura alá tenni között. Mosz 3-4 féle betegségről hallani, amit osztanak egymásnak, sok...

Az ovinkban meghalt egy kisfiú. :-(

Egyedül

Sosem fogok hozzászokni, hogy a gyerekek nincsenek itthon, és ma még itthon sem alszanak. Rettegek hogy mi lesz :-) mi fenével fogom elütni az időt? Ilyen még nem volt mostanában ( a három nap két éjszakás pránanadi fokozatot kivéve) hogy nem voltak, de akkor én sem voltam. Az első órákban pedig azt mantráztam őrült, könnyhullatós, kényszeres módon meg tudom csinálni. :-)

Felmerült, hogy menjünk moziba, utoljára az Avataron voltunk úgy két éve akkor is vmi deles időpontban Pesten :-) inkább a film miatt, mint mert megtehetjük. Előtte meg nem is tudom 5 éve?

Talán két hét (vagy hat) és újra integrálódom a zsúfolt hétköznapokba, nagy valószínűséggel egy pesti feljárós munkával. Lehet, most tudtomon kívül is edzek rá, hogy leszek majd sok órát egyedül, akkor is ha vonaton, de mégis magammal. A gyerekek meg lesznek valahol, de nem velem. El kell őket engednem? Miközben az együtt töltött nagyon rövid időt nagyon intenzíven kell kihasználnunk? A minőségben hiszek nem a mennyiségben, de akkor is, cseppé integrálni, sűríteni mindent, pedig menni fog, mert mennie kell. Miközben ők is élik a saját életük, a segítőinkkel, pajtásaikkal, családunkkal, rendezett-szervezett nekik megfelelő formában.

Lurkó ha kicsit is rá akarom venni arra, amit nem akar és elkezd kibontakozni a konfliktusunk - értsd felemelem a hangom, de menj fürödni/feküdni/enni/öltözni...felhívja rá a figyelmem - Anya szeretlek! esetleg legújabban - Anya, szeress már! Első nekifutásra verbális módszer a tématerelésre, ne akarjam, amit akarok. Másodikra a hangsúly tényleg arra utal ép erre gondol, nem sima szavak, ahogy mondja az erről szól. Nagyon sokat ölelkezünk, puszilkodunk különben is az utóbbi időben, nagyon igényli. Ha csak lehajolok hozz és adok puszit, kér menjek vissza, újra hajoljak le mert ő is vissza akarja adni. Zé nekiáll csókolózni velem, a nedves-nyálas kis szájával. Bújik ölel és csókolgat. :-) Elolvasztanak ezek a kölkök! :-D

Csend helyett

Annyira megszoktam a percről percre tervezett szervezett életet, hogy nem igen hagyok benne (hogy is tudnék) üres órákat. Hamarabb értem oda a lányokért, akiket viszek az óráimra, mint szoktam. Volt egy jó 20 percem az autóban, csendben, mindt rég. Teljesen nem volt csend egy Pink Floyd CD-t hallgattam, és rájöttem évek óta nem voltam "így" egyedül magammal, hogy semmi régóta tervezett "dolgom" lelki ténykedésem nincs. (jó ideje várom ezeket a szabad perceket, és be is tervezek rájuk mindenféle tennivalót, gondolkozni-, meditálni-, kezelni valót). Most nem volt cél, csak jött a zene, és vele a belső csend. Megrázott, de ez egy jóféle rázás volt akkor is ha keményre sikeredett a belső találka.

 

 

 

Túl

Túl vagyunk a vírusfutamon kopp kopp kopp. Mindenkin végig söpört, rajtam ép csak kis érzetre, a többiek nem jártak ilyen jól. Egyetlen pozitívuma, annak az ünnepi napokat ezzel töltöttük a partizás és tortázás helyett, hogy minden kimosva, mindenhol ágynemű, pléd, huzat szárad. Kész is a tavaszi nagytakarítás mindent kimosunk szakasza :-)

Sajnos a bölcsis szülinapozás is elmaradt, pedig összeszedtünk némi lufit, kreppdíszt, és a torta is itt hűlt-fagyott az erkélyi süvítő hidegben hétfőn reggel, csak hát a fiatalúr volt rossz színben a társasági megmozduláshoz. Végül szétosztottam a családban, majd beszerzünk újat..

Zé mintha szárnyakra kapott volna az utóbbi időben, annyit fejlődött. Mindig jelentősek a kerek évforduló körüli változások, okát ugyan nem tudom, de megfigyeltem. Már közel sem picibaba, kis puszis pasi inkább, az arcvonásai is újak.

 

 

 

 

Bőgő masina

Hogy lehet így koncertet kezdeni? Annyi könnyem lett.. ;-)

Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem
Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen
Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett
és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek

Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok
Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott
Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt
és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt

Én énekeltem egy dalt és te énekeltél velem
A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden
Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad

Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam
és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan
De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen:
hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem!

S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem
A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken
Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad
hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad

„Hull a hó és hózik, Micimackó fázik
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik…”